"MIK VAGY KIK AZ ARCHONOK ÉS EONOK, AHOGYAN A GNOSZTIKUS FILOZÓFIA NEVEZI ŐKET? TULAJDONKÉPPEN A HALÁLTERMÉSZETBEN FELLÉPŐ ERŐELVEKRŐL ÉS ÖSSZPONTOSULÁSOKRÓL, ELEKTROMÁGNESES FESZÜLTSÉGEKRŐL ÉS VISZONYOKRÓL VAN SZÓ. MEGÉRTÉSÜKET HADD SEGÍTSE A KÖVETKEZŐ PÉLDA.

Hirtelen teljesen lakatlan és rideg szigeten találjuk magunkat. Se hajlék, se ruházat, se tűz. Csupán korlátozott természeti lények vagyunk – a puszta létezés tényére lefokozott biológiai tudattal. A környező világ zord, kemény, ellenséges és mértéktelenül gonosz. Megindul tehát az önfenntartásért, a létért való harc. Az ember ezt képtelen elkerülni: ez a természet alaptörvénye.

Ezen az alapon fejlődik ki fokról fokra az agytudat. Megkezdődik az emlékezet kialakulása, melyben mindenekelőtt a létért folytatott küzdelem negatív tapasztalatai raktározódnak el. Emögött az a szándék rejlik, hogy a szóban forgó emlékképekből egy olyan gondolkodás épüljön fel, melynek birtokában az elszenvedett kudarcélményeket majd hasznunkra fordíthatjuk.

A haláltermészetben minden ember pozitív eredmények elérésére törekszik és ez pillanatnyilag nyilván elsősorban a biológiai szükségletek kielégítését célzó agytevékenységet jelent. Terveket kovácsolunk, melyek célja az önfenntartás. Ha aztán a gondolatkép valóra válik, és ez személyes gondolati erőfeszítése-inknek továbbra is tárgya marad, akkor személyes légkörünkben növekedni kezd. Olyannyira, hogy egy adott pillanatban teremtőjét, a kigondolóját már uralni is fogja: az ember saját tervének megszállottja lesz.

Így alkotunk tehát egy archont, így keletkezik egy természetisten. Az elektro-mágneses természettér sugarai egy különös képlet szerint elkülönült elektromág-neses elvvé válnak, mely a mikrokozmoszban lakozik. Megszületett az egyéni természetisten.

Ha ezen az önfenntartási terven többen munkálkodnak, akkor együtt hatalmas természetistent teremtenek. Ekkor nagy transzmutált elektromágneses tér keletkezik, amelynek ereje az egyéni archonét sokszorosan felülmúlja. Ezzel a nagyobb erővel részben megvalósítható az önfenntartás terve. A sikerért a természetistent, az archont dicsőítik, s így a terv három módon épül tovább: kialakul az archonok kultusza, a kultusz támogatására egy vallásos művészet, s végül ennek a tudománya is, mert a kezdeti eredmények csak részlegesek voltak.

Az ember tehát nem szűnik meg a terv tökéletesítésén munkálkodni. Megmutatko-zik, hogy a művészet, a tudomány és a vallás az ember biológiai, önfenntartási szükségéből keletkezik.

E fejlődéshez az ember két módon viszonyulhat: hívőként és hitetlenként. E meg-különböztetés azonban csupán ízlés kérdése. Ön az egyik archon mellett van, mások egy másikat tisztelnek. Ön csakis a sajátjában hajlandó hinni, a máséban nem.

Vegyük szemügyre az archonok viselkedését. A számukra juttatott rendkívül bőséges gondolati táplálék révén hihetetlenül gyorsan növekednek. Létezik egy természettörvény: a hasonlók vonzzák egymást, még akkor is, ha hadakoznak egymás ellen. A szóbanforgó, hasonló rezgési képletű elektromágneses képződ-mények magasabb szinten tehát összeilleszkednek. A hatalmi elvek hatalmi összpontosulásokká – az archonok eonokká – tömörülnek. Az eonok tehát azonos rezgésű archonok felhői. És ha az archont kisebb méretű, jobbára bolygói termé-szetistennek tekintjük, akkor világos, hogy egy eonnak egyetemes,interkozmikus nagyságrendű természetistennek kell lennie.

Ily módon beláthatjuk tehát, hogy ha egy-egy emberiségkorszak elég hosszan tart, akkor végül alulról kiindulva, a dialektikus emberiség biológiai ösztöneiből, hajlamaiból és szükségéből az egész világegyetem óriási erőkkel népesül be, melyek az egész természetet mintegy ellentermészettel uralják.

Ellentermészettel? Igen, mert az összes archon és eon az emberiség irtózatos szükségének és alapvető nyomorállapotának következménye, s egyúttal bizonyítéka."