Én vagyok a Szellem, aki a lélek mélyén,

minden lényben kifürkészhetetlenként lakom,

én vagyok mindeneknek a kezdete, a közepe és a vége,

mindennek eredete, élete és megszűnése.



Én vagyok, aki hat az erők birodalmában,

a bölcsek bölcsessége és a szemek világossága,

a mindenség teremtője és atyja,

a mindenség eredete és a halál is,

minden dolognak a vége.



Én vagyok a csend,

melyben az isteni titok lakozik.

Én vagyok mindennek a vetőmagja

minden erők ősereje minden erőben,

minden létezőben a lét eredete;

mert én vagyok minden, nélkülem semmi sincsen.



Minden dologban egyedül Én vagyok.

Ám belőlem keletkezett az egész mindenség

önvalóm megnyilvánulásaként.



Én vagyok a Szellem, minden dolgok kezdete,

közepe és a vége,

minden erők ősereje minden erőben

és minden létezőben a lét eredete.

/Bhagavad Gita/

„Kezdetben vala az Ige […]. Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága.” Fény nélkül nem lehetséges élet a Földön. És így olvashatjuk egy modern folyóiratban:

„Minden ember földből lesz, földet eszik, és halála után a földbe tér vissza. Mégis azzal táplálkozik, ami a földből az ég segítségével jön elő. Tehát a növények fotoszintézise által a fénnyel is. A fény tesz lehetővé minden életet. Minden élőt fénytér vesz körül, egy koherens, ámde rendezett fény, a biofotonok. Így hat a látható nap a látható testre, amely egy meghatározott rendnek felel meg. A napfény által kapott táplálék az anyagi testet úgy rendezi el, hogy az egészséges marad.”

„Az élet vala az emberek világossága” - ez áll a Bibliában. És a modern tudomány megállapítja: „az élet fény”.

A kvantumfizika megmutatta, hogy az életet azonosítani lehet a fénnyel, avagy - másként szólva - a sejtek között végbemenő elektromágneses interakcióval, vagy virtuális fotonok illetve energiakomplexumok cseréjével. Létezik tehát világegyetemünkben a nehézségi erő mellett az elektromágneses erő, az energia átalakításának ereje. Ez az erő határoz meg minden földi életet, tartja karban a földi rendet, és ezt az erőt hívják fénynek.

Létezik azonban a végtelenül magasabb rendű fény is, az az erő, amely az isteni rendből jön elő, és amelyről a Bhagavad Gita a következőket mondja:

„Én vagyok a Szellem, minden erők ősereje minden erőben, és minden létezőben a lét eredete.”



Max Planck, a kvantummechanika alapítója azt mondta: „Olyasmi, mint anyag magában véve nem létezik. Nem a látható és mulandó anyag a reális, a valós és a tényleges, hanem a láthatatlan, örök szellem… Ám a szellemi lények nem állhatnak önmagukból, meg kell őket teremteni. Ezért nem szégyellem ezt a rejtélyes teremtőt éppúgy nevezni, mint ahogy ezt minden régi kultúra tette: Istennek.”

Így jutunk el a modern kvantumtudományon át is minden vallások forrásához, Istenhez. Sokan elfordultak mindenfajta vallástól, „leszámoltak” a dogmákkal, melyekkel őket a vallások markukban tartották, és tárt karokkal fordultak a tudományhoz. Mérni annyi, mint tudni, és ami nem mérhető, az nem létezik - így hangzik a meggyőződésük. Róluk ír A tökéletes élet evangéliuma a 17. fejezetben:

„Akkor némelyek, akik hitetlenek voltak, odajöttek Jézushoz és így szóltak: Azt mondtad nekünk, hogy az életünk Istentől való, mi azonban sohasem láttuk Istent és nem is ismerünk Istent. Meg tudod nekünk mutatni azt, akit te az Atya-Anyának és az egyetlen Istennek nevezel? Nem tudjuk, hogy létezik-e Isten.

Jézus felele nekik és így szólt: Hallgassátok meg a halak példázatát. Egy folyó halai egymás között tanakodtak és így szóltak: azt állítják, hogy az életünk a víztől való, ám egyszer sem láttunk vizet, és nem tudjuk mi az. Akkor közülük néhányan, akik okosabbak voltak, mint a többiek, így szóltak: azt hallottuk, hogy lakik a tengerben egy okos, tudós hal, aki minden dolgot ismer, menjünk el hozzá és kérjük meg, hogy mutassa meg nekünk a vizet.

Így néhányan közülük felkerekedtek, hogy megkeressék a nagy és bölcs halat, és végül eljutottak a tengerbe, ahol a hal élt, és megkérdezték őt. Amikor pedig meghallgatta őket, így szólott hozzájuk: ó ti buta halak! Okosak vagytok ti kevesek, akik keresnek. A vízben éltek és mozogtok, és a vízben léteztek; a vízből jöttök, és a vízhez tértek vissza újra. A vízben éltek, ám ezt nem tudjátok.

Ti éppúgy éltek Istenben és mégis arra kértek: mutasd meg nekünk Istent. Isten benne van minden dologban és minden dolog Istenben van.”

„Okosak a kevesek, akik keresnek” - mondta Jézus. Arról van tehát szó, hogy az ember keressen, és ne elégedjen meg csupán azzal, hogy létezik.

A Tökéletes fény, esszék a lélek tudományáról című könyvben ez áll: „Isten és ember viszonyáról sokat írtak már. Ám Isten létének biztos tudása csak egyetlen helyen keletkezik: az ember szívében. Még ha létezik is az egész világra kiterjedő keresés, és sokan kutatnak is nagy vágyakozással egy megszabadító perspektíva után, ezt a tudást akkor is csak a szívben lehet megtalálni. Az eljövendő idő meg fogja mutatni, hogy egyre többen találják meg újra ezt a titkot.” A szívből felemelkedő benső tudás biztos tudás. Új tudatból fakad: a Gnózisból.



Tudat



Micsoda tulajdonképpen a tudat és mi az új tudat?

A Pistis Sophia gnosztikus misztériumai című könyvének 9. fejezetében így ír Jan van Rijckenborgh:

„A tudatot az emberi gondolkodás, akarás, érzés és vágyakozás összessége alkotja. És ez a totalitás az az elektromágneses elv, amelyből az ember él. Ez az elektromágneses elv fej és szív, mindkettő. Ebből az elvből keletkezik a személyiség formája. Ez az elv ugyanis uralja a négy étert, odavonzza őket, egybeilleszti és elhasítja őket. A négy étert egy bizonyos rezgésállapotba hozza. Az emberi személyiség tehát eme elv által az, ami ő a formai nézete szerint.”

Majd a továbbiakban így folytatja: „A természetember dialektikus ruhát birtokol, mely az istentelenség elektromágneses teréből ered. Ilyen ruhával azonban nem találkozhat a vőlegénnyel, a Szent Szellemmel. Ezzel az elektromágneses elvvel nem részesülhet abban az életben, amely nem ebből a világból való. Ezért el kell kezdenie, gyakorlatilag, testileg, szervileg kimutathatóan egy új elektromágneses elvből élni. Az Egyetemes Tan és valamennyi szent irat erről tanúskodik.”

Ezután a szöveg annak magyarázatát adja, hogyan tudja az ember megújítani az elektromágneses ruhát, vagy másként szólva, hogyan érheti el a lélek újjászületését:

„Ha egy ember tökéletes értelemben járja az önfeláldozás jánosi útját, akkor nagy energiát hív fel: a Gnózis energiaforrását. Ez az energia egy bizonyos pillanatban az ősatomot tökéletes láncreakcióra lobbantja. Ez azt jelenti, hogy ez a láncreakció a személyiség minden atomját összhangba hozza az ősatom fajtájával. Ha egy ember meg tudja valósítani ezt a felszabadítást, akkor tűzte a rózsát a keresztre.” Ekkor lélektestet birtokol.

Az önfeláldozás útja János útja, melyen az énnek alá kell szállnia, és a jelölt lényében, a mikrokozmoszban a Másiknak kell átvennie a vezetést. Ez az út csak a szív felismerésének alapján lehetséges. Ez egyrészt a magas értelem, másrészt pedig mély vágyakozás, üdvrevágyás.



Spinoza ezt az értelmet és a vágyakozást a következőképpen magyarázta: „Akit a középen lévő értelem megérint, csakis örömöt és vágyakozást fog tapasztalni. Miért örömöt? Mert a beteljesedés útja első alkalommal nyílik meg előtte teljes szépségében és sugárzóan. Miért intenzív vágyakozást? Mert mérhetetlen szenvedés és megannyi viszontagság után, lényének velejéig történő megsebzése után a megszabadító élet teljes igazsága oly világosan fénylik fel előtte, és nézeteit oly tágasan bontja ki, hogy az elérésére irányuló mérhetetlen vágyakozás a szívet mintegy felpattintja.”

Arról az értelemről beszélnek itt, amely középen van. Ez az az értelem, mely a szívet és a fejet egyesíti, és felismerteti az egyetemes igazságot. Erről az igazságról a következők állnak a Tökéletes Élet Evangéliumának 90. fejezetében: „Ha megtartjátok a szeretet törvényét, amit nektek adtam, akkor az igazság egyre inkább lelepleztetik előttetek, és az igazság szelleme, aki felülről jön, elvezet majd titeket […] az egész igazságba […]. Legyetek hűek a fényhez, melyet birtokoltok, míg egy magasabb fény nem adatik néktek. Keressetek több fényt, és túlcsorduló bőségben fogtok élni. Ne nyugodjatok, míg nem találtatok.

Isten, sokfokú létrához hasonlatosan, megad nektek minden igazságot a lélek megszabadulására és tökéletesedésére. És a ma igazságát elhagyjátok majd a holnap igazságáért. Fáradozzatok a tökéletességért. […]

Hagyjátok, hogy mindenki azt tartsa igaznak, amit annak ismer fel a szeretetben, tudván, hogy ahol szeretet nincsen, ott az igazság érték nélküli holt betű. […]

Ahogyan én kaptam az igazságot, úgy adtam azt tinéktek. Hagyjátok, hogy mindenki úgy kapja meg az igazságot, ahogyan fénye és képessége érteni engedi. […] Mert az igazság Isten hatalma, és végül uralkodni fog minden tévedés felett.

Isten sokfokú létrához hasonlatosan megad nektek minden igazságot a lélek megszabadulására és tökéletesedésére.”

Ezt a létrát kell megmásznunk. Mert „az előkészület és az előkészítés involúciónak nevezett szakasza után, az embert az elé a feladat elé állítják, amit evolúciónak jelölnek. Az általánosan elterjedt véleménnyel szemben ez az evolúció biztosan nem teljesen önműködő folyamat. Az embert nem fejlesztik, hanem önmegvalósítás révén kell önmagát fejlesztenie. Kényszer nélkül, és tökéletesen megismerő szeretetben kell Isten célját magasra tartania önmagában és önmaga által.” (Jan van Rijckenborgh, A Kínai Gnózis, 22-I. fejezet)