A Halhatatlan mentális (gondolati) képe

         Az a gondolati tevékenység, amely által a lélegzési térben előáll a halhatatlan ember gondolati képe. A lélegzési tér, azaz a személyes egzisztencia önmagában a mikrokozmosz, az a makrokozmosszal, a Világmindenséggel analóg egység, amelynek része, voltaképpeni megnyilvánulása az egyedi ember. Ebben a személyes lélegző rendszerben, mely légzés alatt nem csak az anyagi gázcserét kell érteni, hanem mindazon energiák áramlását, amellyel a mikrokozmosz kapcsolatban van, valamint ennek középpontja köré, pontosabban a szív jobb felső pitvarában meghatározható szellemi centrum köré szerveződik maga a mikrokozmosz, és ez az, ami a személyiség embernek az a gyújtópontja, amely a gnosztikus tanokban, mint a kereszt metszéspontja jelenik meg. Azaz a légzés egyrészt biológiailag meghatározható anyagcsere, másrészt pedig ugyanaz az energiaáramlás, amely hasonlóan, a ki-és belégzés ütemében működik.

     Tehát nem a közönséges gondolkodási képesség tevékenysége, hanem az úgynevezett Jupiter-tudaté, az igazi ember tudatáé, amely kezdetben a kérlelhetetlen rossz és jó különválasztásában nyilvánul meg-ez a dialektikus személyiségembernél a morál szintjén jelenik meg, annak különböző intenzítású változataiban, míg a magasabb, szellemi síkon nem csak az anyagi, hanem a dialektikus leválasztása a magasabb lelki megjelenéstől, ebből is látszik, hogy a jupiteri tudat nem csak egyszerűen egy , az abszolút igazságára törekvő tudat, hanem a férfias principium  archetipusa is, vagyis nemző, alkotó-mely esetben a lélek (a menyasszony) képviseli a női megfelelőt.  Ez a tevékenység olyan mértékben szabadul fel és érlelődik, amennyiben a tanuló, azaz a beavatás ösvényén haladó jelölt növekvő belátással és felfogóképességgel egyengeti belső ura számára az ösvényt, vagyis az én alászállásának, az én feloszlatásának az útján jár. A szakadatlan előrehaladás az alapvető életmegváltoztatás útján, és az új, belső életkövetelmények hűséges betöltése az, ami a Halhatatlan Ember mentális képét életre kelti és tisztaságát fokozva, növeszti.A megkülönböztető megértés záloga az ezekről való lemondás. Azaz az a képesség, hogy a tárgyat elengedjük, és magunk lépjünk a megnyílvánító lényébe. Önmagunk álttal önmagunkban a képzeteinktől elvonulva, abban a remeteségben, titkos zugban, amiben megnyilatkozunk. Így a tan velünk együtt alkot egészet a mindennapi megnyilatkozásban, és nem alkalomszerűen, periódikusan, hullámzón, egy kiharcolt létállapot függvényeként.A szent és a szentelő erők színképe hatalmas dicsőségben árad szét.

A tizenharmadik eon túl van a felfogható élet valóságán, azok eonjain fölül és kívül, ugyanakkor azokat magukba foglalva. Ha Krisztusnak nevezem, akkor a tizenkettő apostol ez a világi tizenkettő tanítvány, akik által fölépül az Új Jeruzsálem, azaz az emberiség eredeti életállapotának valósága. Ennek alapja az Ég és a Föld egyesülése, ez a fundamentum. Földi helyzetében a gyökércsakra, azaz a formát adó, ezért jelenik meg a Megváltó ott, ahol a formák eredete található.