isa, pur, és homu... vagy mik

2014. december 24. 08:58 - Tönk Bódog Ábrahám

Tisztelet az Ősanyának

  • "A fekete Madonna
    Feltűnő, ahogy az ősi tudás, amely a történelmet rejtett szálaival
    többé-kevésbé át­ szövi, minden változás ellenére újra meg újra előtérbe

    kerül. Ez nem utolsó sorban a rejtetten munkálkodó csoportoknak
    köszönhető, akik megerősítik és életben tartják ezt a szívhez kapcsolódó
    ősrégi tudást. Az egyiptomi bölcsesség sok régi kelta történet ké­
    peiben felbukkan, és új jelentést kap. Korunkban pedig egyre többen
    veszik fel újra az ezüst fonalat, amely az ősi bölcsességen keresztül
    összeköt minket az eredeti élettel.Már háromezer évvel ezelőtt, az ak­kori Európában élő népek tiszteltek
    egy fekete Istenanyát. Ő jelenítette meg az élet női alapelvét, a
    folytonosan megújuló élet forrását; s az egyik legrégibb alak volt,
    akiben az emberiség az istenit tisztelte. Egyiptomban Izisz-Nephtys, az
    ikemővérek voltak ők. Amikor Kr. e. 2000ben az indogermán népek
    benépesítették Európát, ezt az istennőt száműzték, többek között Máltára
    és Krétára. Később Artemisz-Diánának nevezték, akinek fekete szobrait
    még megtalálhatjuk Rómában és Nápolyban. Demeter-Melaina-ként (a görög
    „melas", vagyis „fekete" szóból), fekete Aphroditéként és Kübelé
    holdistennőként is tisztelték. Elő-Azsiában Astarténak hívták, Izraelben
    ő volt Chokmah, a bölcsesség, Indiában pedig Káli, a fekete istennő. A
    népi elbeszélések, mítoszok és legendák szimbolikájában még felismerhető
    az antik tudás. A legrégibb Madonnák Izisz és Hórusz egyiptomi
    ábrázolásai, valamint Kübele és Attisz, a gall anya-istennő alakjai.
    Ezek a még sok helyen megtalálható fekete Madon­ nák egyáltalán nem
    mondhatók kereszté­ nyinek. Egy tisztább tudásból származnak, amely
    egészen modem korunkig érzésként él tovább a helyi népességben. Ezért
    kebe­ lezte be őket a római egyház, ugyanúgy, mint a kelták (és más
    népek) szent helyeit. Franciaországban sok „La Madeleine",
    Magdolnának ajánlott templomot emeltek a régi kelta gyülekezőhelyeken,
    ahol szent kutak is voltak. Ean Begg „ The cult of the Black Madonna "
    (A fekete Madonna kultusza) című művében abból indul ki, hogy még
    körülbelül 450 fe­kete Madonna ábrázolás létezik, ebből csak
    Franciaországban 227. Nagyobb számú, kb. 50 van
    Lyon/Vichy/Clermont-Ferrand területén a Madeleine hegynél, mégpedig a
    legtöbbször templomokban. Azonban ti­ tokzatosság lengi körül őket, és
    erről tanús­ kodik a sok történet, amely szerte a világon róluk tudósít.
    Ugyancsak meglepő, hogy az egyház elhelyezi épületeiben az istennő
    szobrát, aki tökéletes ellentéte az ő édes és gyöngéd Mária alakjának.
    Az efézusi zsinat 431-ben bevezette „Isten anyja", Mária tiszteletét. Ez
    a fekete Madonna kultusznak egy alternatí­ vája volt: ezzel ragadta
    magához az egyház Izisz, a Magna Mater örökségét. A római katolikus
    egyház mindig megkísérelte a fekete Madonnát a második helyre állítani,
    és a legszívesebben hallgat róla. „A Fekete Madonna kultuszában " Begg
    arról tudósít, hogy amikor 1952 december 28-án az Ame­ rikai Tudomány
    Haladásának Egyesülete ismereteket tett közzé a fekete Madonnáról, a
    hallgatók közül minden pap és apáca tün­ tetőleg elhagyta a termet. A
    fekete Madonna az örök isteni alkotás egy képe, amely szüntelen
    mozgásban van, és az
    isteni impulzus örök ösztönzésére szüntele­nül megújítja magát.
    Természetesen a fekete szín szimbolikus. Az embernek konkrét képekre van
    szüksége, nem a megértéshez vagy szavakba foglaláshoz, hanem a valóság
    érzékeléséhez, amely teljességében „a lét". A fekete Madonna a
    láthatatlan közvetítője, a létezőnek, melyet elnyerhetünk, valahány­szor a formát magunk mögött hagyjuk és a szellemmel tudatosan találkozunk. Sok hagyományban a fekete az éjszaka, a sötétség, a káosz
    és a halál szinonimája, de a „nemlétezőé" is. Tulajdonképpen nem szín,
    hanem a színek hiánya, ellentétben a fehérrel, melyet akkor kapunk, ha
    minden szín összevegyül. A fekete Madonna nem keresztény kép, hanem
    valójában egy ar­ chaikus elképzelés, melyet hozzáigazítottak a római
    kereszténységhez, és mint jelképet felismerhetjük több vallási és
    mitológiai hagyományban. Az indiai hagyományok szerint Brahma azután
    alkotta meg a világot, miután a nemlét fekete és kifürkészhetetlen
    mélyén függő arany tojásból előjött. Káli egy himnuszában így éneklik
    meg ugyanezt: „Minden dolgok kezdete előtt te a sötétség egy minden szót
    és gondolatot meghaladó formájában léteztél. Magasztos Brahma, általad,
    a te teremtő vágyad által keletkezett az egész világmindenség."
    Apuleius (Kr. utáni 2. század) értelme­zésében Izisz így szól: „Én
    vagyok minden, ami volt, és minden, ami lesz." Izisz jelképezi tehát
    az igazi, tiszta teremtőerőt, ezért a színek hiánya. Novalis írja: „A
    kozmikus
    Fogalom, értelem és ismeret egy ősi múltból - az örök isteni teremtés
    képe.

    A szűz visszatükröződik minden földi haja­ donban, és tudatossá lesz
    bennünk, hogy a szeretet keresése az éjszakának történő odaadás, amely
    belső világunkba belép." A legenda szerint időszámításunk első
    évszázadában, a mai Franciaország területén Mária-Magdaléna lehelt új
    életet a fekete Madonna-Izisz kultuszába. A júdeai ese­ mények után
    elmenekült, és a hagyomány szerint egy apró kikötőben,
    Sainte-Maries-de-la-mer-nél szállt partra. Vele volt a fedélzeten
    Arimathiai József, Mária nővére, Márta, fivérük Lázár és Jézus összes
    tanítvá­ nya. Ezen a Franciaországban még mindig élő legendán alapul a
    következő elbeszélés: Provence egy barlangjában, nem messze a tengertől,
    élt egy sötét bőrű papnő. O volt Sára, az egyiptomi, a „Nap egy
    sugara". Azon a vidéken nagyon kedvelték, mint papnőt és gyógyítót (Sára
    hercegnőt is jelent). Közelről és távolról jöttek embe­ rek tanácsot
    kérni tőle. O testesítette meg íziszt, az egyiptomi misztériumok örök
    anya-nézetét. E szerint a legenda szerint - létezik még több másik -
    Mária Magdaléna ezt a pap­ nőt kereste. Mikor Provence-i barlangjában
    megtalálta őt, elfoglalta annak helyét, és éle­ tének hátralévő éveit -
    mintegy 26 évet, 44től 70 éves koráig - ott töltötte el. Mindket­ ten
    tudták, hogy az egyiptomi misztériumok elveszítik aktív erejüket, és az
    új vallásban

    oldódnak majd fel, mert az jelentheti majd a régi misztériumok
    megújulását, jelképe pedig Jézus Krisztus lesz. Ezért Sára már régóta
    várta jövetelét. A sötét bőrű papnő visszatért Egyiptomba, de az emberek
    fran­ cia földön soha nem felejtették el, és a sok fekete Madonnában
    továbbra is őt tisztelik. Jóllehet, soha nem lehet bebizonyítani, hogy
    ők ketten valaha Franciaországban lettek volna, de a népművészet tiszta
    jelképrend­ szere és a hagyomány mégis ebbe az irányba mutat. A
    legendáknak gyakran van valós magjuk, ami a valóság egy más szintjén
    nyugszik. így írja le A. Péter „Kabbala" című könyvében a Zóhárt idézve,
    hogy ő számunkra megismerhetetlen istenség: „Én vagyok, aki vagyok (és
    senki nem több) - Ehieh Asher Ehieh." Ez hatalmas misztéri­ um, a
    Kabbala alapja. Ez az „én vagyok", ez az egy hasad két élő nézetre. Az
    egy isteni erőből származik két hierarchia vagy ener­ giaáramlás. A
    Kabbalában „ábrázatként" vagy „orcaként" vannak megnevezve. Két
    rejtélyes áramlat jön elő az istenségből, mint lényegének legvégső
    pólusai. Peters írja: „Az egyiket mi „Ab"-nak nevezzük, ő a Világapa, a
    másik „Ama", a Világanya, aki fekete Madonnának van ábrázolva, mivel még
    nem fogadta be „Ab", az apa impul­ zusát, ezért még nem léphet elő
    belőle az univerzum. A világapa az istenség nézete is, akit mi
    „Chokmah"-nak, bölcsességnek

    Az anya-istennő, Izisz, évszázadokon át suttogja nekünk titkát: „Rajtam
    kívül nincsen semmi. A fény bennem van."
    nevezünk. A világanyát gyakran „Binah"nak nevezzük, ez egy ősi múltból
    szárma­ zó fogalom, értelem, tudás, hogy ebből a tapasztalatból egy
    univerzum formái épülje­ nek fel, amelybe az isteni kovácsműhelyből
    kipattant millió szikra lesz bezárva. Ez a részlet nagyon szépen
    kifejti, hogy a Madonna fekete, mert még nem hívták fel arra, hogy fényt
    szabadítson fel önmagából. Ha e két elbeszélést összeillesztjük, akkor
    felfedezzük, hogy mi a titka a fehér és a fe­ kete Madonnának. A
    Madonnát tekinthetjük az istenség anyai nézetének, teremtő erő­ térnek,
    vagy ősanyagnak, de akár Földünk­ nek is. Amikor a golgotai történés
    idején a Krisztus-energia fellobbantotta a fényt, attól a pillanattól
    kezdve a Földet átragyogta a fény. Ezzel a történéssel párhuzamosan lett
    a papnő fehér. Izisz istennőt ugyan­ is gyakran feketének ábrázolták. A
    még feltárulatlan Krisztus-fény most meg tudott nyilvánulni. Az ember
    ettől a pillanattól kezdve képes magát a fénnyel közvetlenül, közvetítő
    nélkül, összekötni, amely azelőtt nem volt lehetséges. A szent
    tizenkettő evangéliuma Mária Mag­ dalénát Jézus menyasszonyának nevezi.
    De ő egyszerre anya, menyasszony és lány is, ahogy az emberek számára,
    akik követői az úton, Jézus apa, férj és fiú is. Ezek olyan nézőpontok,
    melyeket mi csak magában az emberben ismerhetünk fel, különben fel­ foghatatlanok lennének. Ez a
    lélekember apa-anya nézete, úton a beteljesülés felé. A két papnő, aki a
    2000 éves legenda szerint helyet cserélt, ezt az eseményt jelképezi. A
    fekete Madonnának, Izisznek és Nephtysnek, a világos és a sötét
    nővéreknek még egy értelmezése lehetséges: Az égen Iziszt, mint a
    sugárzó Szíriusz A csillagot látjuk. De a Szíriusz B-t, Nephthyst, aki
    50 évente megkerüli Szíriuszt, nem látjuk. A Szíri­usz B sötétebb
    csillag, szokatlanul sűrű és nehéz. Ez a két csillag vagy nővér
    jelképezi a lélek világos és sötét részét, a tudatost és a tudat­
    talant. Az ember felsőbb pólusa, az isteni szikra a kovácsműhelyből,
    megváltás után vágyódik. Ezt láthatjuk például a légzésben, az új
    gondolatokban és a megszabadulásra való törekvésben. A tudatalatti fogva
    tart minket a múltban, húz a földi, az anyagi felé. Senki nem tudja ezt
    a fekete Madonnát megtagadni, mert ő állandóan új kérdése­ket sugall.
    Ez az, amiért az emberek úgy érezték, hogy egy bennünk szunnyadó titok
    kapcsolódik hozzá. Az anya-istennő, Izisz, évszázadokon át sut­togja
    nekünk titkát: „Rajtam kívül nincsen semmi. A fény bennem van." Az
    értőnek pedig azt mondja: „Magadban keress, ne önmagadon kívül!"

    /Pentagram 2011 december/

    dwbvgisis-big.jpg
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://termelesiertekezlet.blog.hu/api/trackback/id/tr577005389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
isa, pur, és homu... vagy mik
süti beállítások módosítása