Japánban uborkát esznek
tavasszal, az óceán habja
minden gondolat.
Egy vagyok veled, kedves,
a Szellem útján emlék
minden göröngy a
lábunk alatt.
Míg szeretlek, nem múlik
el az ég, és Isten szeret
így most téged.
Egymásra hulló levelek
perceink.Úgy jelenik meg
az idő veled,
ahogy táncunk fordul velünk.
Kinn szemerkél, benn
az örökkévalóságra figyelünk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.