-Mester, hogyan juthatok az érzékfeletti élethez, hogy láthassam Istent, és hallhassam beszédét?
-Ha csak egyetlen pillanatra is bele tudod vetni magadat abba, amiben egyetlen teremtmény sem lakozik, akkor meghallod, amit Isten mond.

-Ez közel van, vagy távol?

-Benned van. Ha egyetlen pillanatra el tudod hallgattatni a gondolkodást és az akarást, fia, akkor hallani fogod Isten kimondhatatlan szavait.

-Hogyan hallhatom őt beszélni, ha elhallgattatom a gondolkodást és a hallást?

-Ha távolságot tartasz attól, hogy magadra gondolj, ha elhallgatod az észt és az akaratot, és ,aláveted őket az örök ige és az örök szellem benyomásainak: ha lelkednek szárnya van, és ezáltal ki lesz zárva mindenekelőtt mindaz, ami mulandó, a külső érzékszervek és a képzelet, akkor az örök hallás, látás és beszéd megnyilatkozik szavaidban.
És így hallod és látod Istent önmagadban, aki súg szellemednek, és szellemed súgja a hangot. Ezért áldott vagy, ha távolságot tudsz tartani attól, hogy magadra gondolj, ha távolságot tudsz tartani képzeleted kerekétől, és elhallgattatod az érzékszerveket. Mert ezáltal végül megismered majd a nagy megváltást Isten által, mivel fogékonnyá váltál ezekre az isteni észlelésekre és mennyei üzenetekre."
/Jakob Böhme: De Sinatura Rerum/