Illéri
Fel, fel, ti misztészei a Földnek!
Peng agyamban a híd drótja!
Kispál szétjácca történelmi távlataim,
lehemperedem egy kobolddal a hóba.
Ízekben zsong a halkuló illat.
Fú főn, forró hamut szór szemembe.
Endúra ez, nem erodál óda,
gyere, kiscsaj, Eldorádóba!
Blues nyög a napkorongba bújva,
főm fő. Szolgálat, ez de állat!
Szalutál száz lábú fejes.
Jézus a kísértő.
Rátekeredik Magdolnával a botomra.
Aszittem ma nem írok verset.
Az is tao verzió lenne,
lelkemben minden út helyet lelne
Váz nem vagyok, csak vázlat.
Leírás, nem magyarázat.
Végül is egy helyettes dolga
nem nagy. Mintha nem is volna.
(Előre, Illéri!)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.