égül is

Az ember végül homokos,
szomorú,vizes síkra ér.
A fürdőnadrágja nem fehér.
És a csillagok  körbe-
reznekelték a pici szivét,
mega geci meteoritok.

Kicsit azért izgulok. Lám,
tovaballagok létráján a
zűrnek. Azúr szilánkok
szikráznak pólómra tűzve.
Ez azért nem Üzbegisztán.
Üzve sem vagyok, bár
gizdám, a gaz, gazda Lélek, 
noszogat, és addig lógat
elém álomképet, amíg 
haza nem érek.
Tovább nem élek.
Társadalmilag nem motivált
a tudatom. Habár itten
terpeszt néhány lázár, mind csak
ökörkóró egy nem tom
mér emlegetett ugaron.
Talán említhetnék még 
pár női testtájokot megen,
asse jobb este felé, ha izzadós
brékben ugrál föl a hegyen.
Vagy morálba zúgva vessek véget
a világnak, és a rontó hatalom
ellen prófétáljak?
Árnyékom csak a birodalom.
Áhhh...na megyek,
futtatom a letöltésemet.