Zuhog.Cseppenként csattan,unott kasztanyetta.A Kocsola ucca csupa csatak, ott csattogok, csömöröm hömpölyög, sarat sodor.Semmi trilla, szutykos itt minden fodor, burzsuj fenyeget,  zsarut hívna, priuszomra még rákenné saját szarát.És mit hallanának meg, ha nem az ő szavát!Megyek, dolgozom…

Fájás állt a jobbomba. Itt van hát, nesztek, hordozzátok körbe! Még ölni se kell!Lábfejemben zsizseg mind a huszonhat csontocska, porcogóim korca zagyván koccan, tömörödnek ferdén nyavalyogva.Jaj!A lábfejem kész. Paffra mentem. Pedig odagyűlik ám minden tettem, ott kristályosodnak ki  szavaim, oda…

Minarik Ede homlokáról sugárcsöpp pottyant odahol a locspocsba folyt a könny.Köszöntek  egymásnak, no és még az a sok nedv.Alsó és felső fertályról való, mindenik önmagáról valló.Így csobbant  a Nagytétényi úton Isten.Így kavart ő, és így keveredett.  

Ökomenikus kebab,hátulról hangolt hattyú, a szerzet én vagyok,én koordinálom a hallottakat,hull a hó,a Háros utcai fákat hűvös fény nyalja körbe, csiklandozza tomporuk, úgy táncolnak,kitárva magukat az égnek, a Hollós műveket fölfalták a nyűvek. Igazságtalan e kor, vas,…

Mielőtt elhalkult volna minden, mint a kivégzés előtti csöndben,ott révedtünk a könyvszekrény előtt, mint két főnyeremény.Oly megkapó voltál, ahogy lehajoltál, azután meg vissza.Csak néztelek, és szívemben egy zsoltárt köhögött föl a szerelem.

Mint Hamurabi, imbolygok az állatkereskedés előtt. Előre dőlve, zöld nadrágban, dőlve, dalolva, dől belőlem a lőre. Csurom egy zsolt lett a kirakat. A túrós pitébe beleragadt a hajad. Rád azért emlékezem, most arra bámulok báván, törvényeim odalettek.Most azok is olyanok, mint a répa, ami huppog a…

A combból-ó fehér húsa , amikor placc,toccsan az asztalon,- szivárog  még a véred, ha levetetted tested azon a nyári hajnalon.Nem annyira a hőség, mint a megpörkölődött  bőr szaga az, ami zavar.A kettő együtt gyalázatos siker.Na, és az eső. A poros pocsolyákba potyog az égi lőre, langyos, mint a…