Nem is tudom, hogy milyen divat volt akkor.
Arra sem emlékszem, hogy nadrág volt e
rajtad, vagy szoknya, de emlékszem a térdedre
és a vékony combodra. Ja persze, hát akkor
biztosan szoknya,
Akkor is a tizenkilences villamoson utaztunk.
Zörgött alattunk a Duna-part. Úgy úszott el a
Parlament, mint az utolsó idők óriás hajója.
Mind a ketten emlékszünk kupoláján a csillagra, 
ami vagy ott van, vagy nincs, oly mindegy.
Most benn őrzik koronaként ugyanazt a hitet.
A nagy lányod egyetemista, és a fiad is jó
gimnáziumba jár.
Szép arcodra finom ráncból szőttek fátylat
az esték.
Gyönyörű vagy, és mindegy is, hogy 
kicsoda.