Magam vagyok, kívül, és belől...magyarázzam?...nem  nyöghetem  ki azokat a szavakat, amelyek felszívták   a vér, a verejték és az eső illatát. Lelkemről nem szakad le a savanyú sorstalankodás.
Rekedten suttog  bennem a bizonytalanság.
Éppen végéhez érkezik
örökkévalóságom.
Nem bánom,
tanú vagyok
csak
itt
.
Izzik
kehely
alján a csepp.Ami
fönn teher volt, ananké, lenn
magemlékezet. Lopott tűz, isten
csíra, ember gyermek szíve, mája.
Tündér asszony sóhajtása, Egon Trunk
karján az erek. Isten ország, a huszonkettedik
kerület.  Tizenharmadik eon, a sínekre égett mondatdarabok.
A legbensőségesebb, legnyilvánvalóbb üzenet: a nulla összeg a számládon, 
és ostobán,  szótlanul dideregni ott meztelen, ahol nem üzen már sem a végrehajtó, sem a szerelem.