1.Amaterasu rózsaszín zoknija, mint a jácint,
2.Hubertus mocska szárad a pattogzó lakk alól kikandikáló szálkák tövén. Odacsorogtak. Székely, Tupa,  Vörös Dög, Doki és Bódog. Sorvadtak molekulákká csakúgy,mint a dinnyeszagú nyári esték a mozi mellett.Ők, a fák alatt a porban feküdve, kifeszített szárnyú halottak, gondolatokká morzsolódtak és most föloldva mind, föloldódva, és ott tündérhonban  ficánkolnak, egyetlen ragacsnyi boldog hubertus csöppben, amely Isten mindenütt jelenvalóságának ékes bizonyságaként lángoló, ragyogó rubintja.
3.Tegnap találkoztam Homo Jesusienssel. Odavan. Karkötőjén csimbókokba fonva ezer gyöngye az örök igazságnak, fülébe dagad a sympathy for the devil, és a srác óbégat, miközben Jagger mester imádni tanítja saját valóságát.Feltehetőleg nem tett jót neki a feltámadás, amely elbagatellizálta azt a kereszthalált, amely megnyitotta önmaga középpontja köré zárult mikrokozmoszát. Így mos ismételgetheti ugyanazt még ezerszer. Ahelyett, hogy minden és mindenki lehetne, akárki és senkisem, egyetlen hang a legmocskosabb blúzból, és minden mítoszok esszenciája, pörk a másoló szerzetes ujja körmén, és a budapesti hidakon átrohanó éjszakák illata.Ehelyett? Most valaki, akihez igazodnak, és aki igazodik, mérték, kegy, áldozat, szentség. A teljesség lemetszett hajtása, amin megdermedt az élet nedvessége, mint akasztott bandita farkán az ondó.
4. A kövér medvetündér szőke hajában bújtak el szép napjaim, mint a szél röpítette szirmok. A cseresznyefa árnyékában a patak rózsásan tündöklő kavicsokat görget.