Gravitált már eleget Egon Trunk, elégedett mégsem lehetett , hisz
fülében ott csöngött spirulós szégyenletében a csönd, mint cisz.
Ugyan egy cseppet sem kételkedett, múltjában ott verekedett
minden rokona és boldog őse. És ettől nem lett jobban ő se.
Barátja, Szik Benedikt hasábfát pakolgatott, míg ő egy tönkön ülve merengett,
nekiveselkedjen hát?Bontson, vagy építsen?
 Dőre képpel eképpen epekedett:
"Ó Te, Sir Nyeteg, mindenütt jelen valóságod miért gyűlne egyetlen pontba,
miért zárulna köréd, mint a seb, mikor a mindenség minden morzsája a te lényed,
miért lenne csak egy igaz, amikor minden az?"
Busa fejében szikrát ez a gondolat vetett, mint a penge, nem merengett hát tovább,
egy csavarodott tönkre fogta az ék vasát, és a súlyos pöröllyel jókorát ütött.
Így múlatta napjait a két jó barát, és amint beesteledett, leléptek, lemosták
vastag állukról a fa porát, és a sziklák alatt a ligetben, tündérek ölében pihenve,
álmodták tovább, amit
Isten álmodott.