Tökéletes,
Tiszta Fény!  A sötétség bomlik, akár a  dagadt bimbó,
kezdetek kezdetén. Ott, ahol a legféltettebb titok, őstagadásod
imbolyog. Ó, gyönyörű gyermek, ártatlan, Istennél több.!
A tudatban, belőle lángol fel az Édenből kitagadott, minden
előbbit  magába burkoló Új Mindenség. Benne, amit Isten addig
alkotott, szinte zárt közönségesség.
Ami hat volt, páros, egymásnak feszülő hármas, mindenből kettő,  táncba lüktet,  fonódik combjuk, karjuk, szerelmük, feszül, gyűrődik, egymást öleli, szüli meg, ami minden jegyüket magukon viseli, a leggyönyörűbb varázslat.
A hetedik!
Ki visszavágyna égi honba, hogy újra bukjon növelni minden kezdetét, nézzen szét itt, és lássa Istenben saját gyermekét!