Egy reptiliánnal dúltam föl az ágyat, a lepedő csurgott, mint a kifacsart éccaka,
Paráztam azért, ránk szakad a Hold.
Jézus fakuló orrából hulló csöppben ragyogott az információ,
a teljesség:önmaga. A test sem holt ám,
míg lángol a Nap, csak árnyékába hulltan
némul el. Csúcsszervem nincsen, honnan
a piramis böködné egem.
Bárhonnan nézem magam, picinke csöpp vagyok, centrumtalan.
nem ismerek hatalmat, ha minden egy.
Ott vagyok, mindenütt tehát.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.