Haloványul

ó a lelkem, nagyot koppan.
Az égi bog csálén csöpög, zsugorodva szárad rád, mint

a napi hírek üdvösségedre. Ha seggre esel, ne csodálkozz,

ne szisszenj, minden kis szilánkban ott fodrozol millió másolatban.
Arcüreggyulladásomban mint ezredév, lobog a beszáradt kín.

.

Levegőt!
Szólt a cápa, maxi koktélra csöpögött a nyála, ám szeme egyre csak a fényt kereste.

A jó szagú deszkákon Fábián Juli időzött, mint önmaga ragyogása, legjobb dizőz e honban, nem akármilyen megcsinált beste, aki egyformán szaval nyávogva nemzeti dalt és tárja szét combját szexi neccben a színpadon, hanem
csak úgy van, hangja világomra festve, hallgatnám minden este, mint a finom imát és a régi verseket.

Megesett demokráciánk.
Hiába, ki prostinak született, fönt a csúcson se jobb ájert gőzölög, ha mosdatlan vigyorog,hiába bárca, alkotmány és három féle történelem, hiába már a renitens mítosz, ha Isten nem ott van, veletek fent, hanem itt, ahol a szívekben

komponál, és nem dirigál,

ránk bízza az üzenetet.