A szelídgesztenyefák a vár alatt, mint éjszakában a nap, szín sehol a kövek között, képeden átfúj a szél, ami marad, a betűtlen elmélkedés, nyugalom, szívem a ládában, angyalom. Szárazföldeden megnyugszik majd homlokom, bolygó lelkem a hullámokon. Csóró vagyok, szerelmem,…