1.

Szuszogok, mint Isten, anyagomba zárva.
Várom a nőt, egyetlen éjszakára,

ital a hűtőben, jó párlat, gyümölcsből

született, ma éjjel szétválasztom a Földet

és az Eget.
Sem  forma, sem tartalom, amiből

születek.
Ebből kell, hölgyem, alakká gyúrnom

az életed.
A sötétbe bújva, már reszketek, számban gyűlik a nyál,

így, teremtés előtt mindég megesz a fene, hogyan csináljam jól.

Alak nélküli mindenségem, én igyekezhetek, ha te nem adod nem létezőn magad, magom

magamba tartom, vagy fölösen fröcskölöm, és nem lesz fiúvá egyesülésünk. Pedig kell a gyerek, mert így sem te, sem én, nem születhetek meg.
Sem forma, sem tartalom.

Ebből kell alakítanom

az életed.

2.

Oktalan rovátkolt barom vagyok.Rovásom rengeteg, és amit rovással karcolt hátamba a felesleg isten, az a majom, aki mögöttem áll és kurkász bozontomban fent és lent, múltat izgat az ujjaival, és ahogy csikiz, merevedek, és tele lesz a szerszámom a történelemmel.

Ó, én, buta bogár, csudapáncélom

nedves belsejébe tapadva,  ragacsos

piros párnákon trónolok , szüttyögve hörpölöm az ellentétek forralta nektárt, és küldöm szerepeim szeretni és gyűlölni, mint potrohos catullus, lesbiám közben világot vált meg és fenkölten heherész.

Azt hazudta nekem, hogy középre

zárva értelmetlenül elvész a pontosság, a sorrend és a jelen való. Az elkövetkezendők sodrása leteszi jelenünkben a megidézett valóság attribútumait: a tobozokat, a folyó kavicsait, és a kutyák tekintetét-

Minden oka gyermekidőm félelmeinek felnőtt akaratom.
Mikrokozmoszomban már várt az a bölény, aki bömbölve pusztította utam reményeit, és mint az angyal, aki megőriz a szabadságtól azzal a jóakarattal amely kárhozatra sebez inkább, csakhogy óvjon, vélem együtt önmagát az elmúlástól.
Hiszen, inkább lesz démonná a láva tüzét lihegve, mint elmúljon ő, aki jó volt korszakok égerfáit nevelve.
Föléget mindent, mint sem föladná magát annak, akit nem ismer.
Felnőtt romlottságom elvette gyermekkorom örömét és ifjúkorom szerelmét, táncait.
Most, hogy szembesültem azzal, aki árnyék volt szívem felett, elemző értelem híján csak a tudatra hagyatkozhatom

Nyamm.