Haiku köb
A moccanatlan
levegőben vihar csöndje feszül.
Szirmokra hanyatlik a nap.
Szívem izma életem
utolsó percéig rezdül.
Tökéletes ellentmodásban bomlik
a rend!
Ó, te gyönyörű, fenséges Vaskorszak!
Tulipánomban csatakos termő körül mámoros fekete porzók táncolnak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.