"1. HERMÉSZ: Egyszer, amikor a lényeges dolgokat fontolgattam, és lelkületem felemelkedett, testi érzékelésem teljesen elszunnyadt, mint az olyan embernél, aki túl sokat evett, vagy nagy megerőltetés folytán elfáradt és mély álomba merült.

2. És úgy tűnt, hogy hatalmas lényt látok, határozatlan körvonalakkal, mely néven szólított, és azt mondta nekem:

3. Mit akarsz hallani és látni, s mit kívánsz lelkületedben megtanulni és felismerni?

4. Azt kérdeztem: Te ki vagy?

5. Azt felelte: Pimander vagyok, a Lelkület, a magától létező lény. Tudom, hogy mit kívánsz, és mindenütt veled vagyok.

6. Így szóltam: a lényeges dolgok oktatására vágyom, szeretném megérteni a mibenlétüket, szeretném megismerni Istent. Ó, mennyire szeretnék mindent megérteni!

7. Azt felelte: Erősen tartsd a tudatodban, amit meg akarsz tanulni, és én oktatni foglak.

8. E beszéd közben megváltozott a külseje, és egyetlen szempillantás alatt feltárult előttem minden. Hatalmas látomást láttam. Derűs, szívet vidámító világosság lett, s kimondhatatlan öröm fogott el ennek láttán.

9. Röviddel ezután ennek egy részében rettenetes, vészjós sötétség keletkezett, mely csavarvonalban forogva lefelé mozgott, úgy tűnt, mintha kígyó lenne. Ez a sötétség aztán nedves, kimondhatatlanul zavaros természetté változott, melyből füst szállt felfelé, mint valami tűzből, és hangot is keltett, mely leírhatatlan vinnyogáshoz és nyögéshez hasonlított.

10. Aztán a nedves természetből kiáltás hangzott fel, szótlan hívás, amit a tűz hangjának tartottam. A világosságból pedig szent Ige terjedt el a természet fölött, és a nedves természetből tiszta tűz villant felfelé, éles, hatalmas fény.

11. És a könnyű levegő követte a tüzes leheletet: a földből és a vízből felemelkedett a tűzhöz, mintha ráakaszkodott volna a tűzre.

12. A föld és a víz összekeveredett és együtt maradt, nem lehetett őket megkülönböztetni, és szakadatlanul mozgatta őket a fölöttük lebegő Ige lehelete.

13. Megszólalt Pimander: Megértetted ezt a látomást?

14. Azt feleltem: Ezt most fogom megtudni.

15. Ekkor így szólt: A Világosság én vagyok, a lelkület, a te Iste­ned, aki volt, mielőtt a nedves természet a sötétségből megjelent volna. A világító Ige, mely a lelkületből árad: Isten Fia.

16. Mit jelent ez? - kérdeztem.

17. Úgy értsd: Ami benned néz és hall, az az Úr Igéje, és a lelkületed az Isten, az Atya: ezek nincsenek egymástól elválasztva, mert egységük az élet.

18. Köszönöm - válaszoltam.

19. Szívedet most irányítsd a világosságra, és ismerd fel azt.

20. E szavaknál egy ideig a szemembe nézett, oly áthatóan, hogy pillantásától megremegtem.

21. Amikor ezután újra felemelte a fejét, lelkületemben láttam, hogyan vált a megszámlálhatatlan erőből álló világosság valóban határtalan világgá, míg a tüzet hatalmas erő zárta körül, mely megzabolázta és egyensúlyba hozta.

22. Mindezt a látomásban Pimander szavai által tudtam megkülönböztetni. Amikor egészen magamon kívül voltam, újra megszólított:

23. Lelkületedben most a szép, eredeti, emberi alakot láttad, az őstípust, a vég nélküli, kezdet előtti ős-elvet.

24. Honnan jöttek a természet elemei? - kérdeztem.

25. Azt felelte: Isten akaratából, aki midőn az Igét felvette magába és a világ szép őstípusát meglátta, ennek mintájára rendezett világgá teremtette a saját lénye elemeiből és az őbelőle született lelkekből.

26. Isten, a Szellem, aki férfi és nő egyben, és az élet és világosság forrása, Igéjével egy másik Szellemlényt teremtett, a Demiurgoszt, a tűz és a lehelet Istenét, aki hét Rektort alkotott, akik köreikkel az érzéki világot fogják körül és irányítják azzal, amit végzetnek vagy sorsnak neveznek.

27. Isten Igéje azonnal kilövellt a lent ható elemekből az éppen megteremtett természet tiszta területére, és egyesült a Demiurgosszal, mellyel lényegében egy.

28. Így hagyták magukra a természet alacsonyrendű elemeit, melyek, értelem nélkül maradva nem képviseltek többet, mint puszta anyagot.

29. A Demiurgosz azonban az Igével egyesülve a köröket átfogva és nagyon gyorsan forgatva megindította teremtményei körmenetét a határozatlan kezdettől a vég nélküli végig, mert a vég egybeesik a kezdettel.

30. A köröknek ez a forgása a Szellem akarata szerint az elsüllyedt elemekből esztelen állatokat teremtett, mert az Ige már nem volt bennük. A levegő szárnyasokat, a víz pedig vízi állatokat teremtett.

31. A föld elvált a víztől a Szellem akarata szerint, és a föld az ő öléből is előteremtette az abban foglaltatott állatokat, négylábúakat, csúszómászókat, vadállatokat, háziállatokat.

32. A Szellem, minden lény Atyja, aki élet és világosság, embert alkotott, magához hasonlót, mely iránt, mint saját gyermeke iránt, nagy szeretetre lobbant. Mert az ember, mint Atyja hasonmása, nagyon szép volt: Isten így tulajdonképpen a saját jelenségét szerette, s a teremtését mind neki adta.

33. Amikor azonban az ember észrevette az alkotást, amelyet a Demiurgosz a tűzben teremtett, maga is alkotni akart valamit, és az Atya engedte neki. Amikor ezután bement a demiurgoszi alkotóterületre, ahol szabad kezet kapott, észrevette testvére műveit. A Rektorok szeretetre lobbantak iránta, s mindegyik a saját rangjában részesítette őt a szférák hierarchiájában.

34. Amikor aztán megismerte a lényegüket és részesült a mibenlétükben, át akart törni a körök határain, hogy megismerje annak hatalmát, aki a tűzön uralkodott.

35. A halandó lények és az esztelen állatok világában teljhatalommal rendelkező ember áttört a szférák burkán, áthajolt a szférákat összekötő erőn, és Isten szép alakjában megmutatkozott az alantas természetnek.

36. Amikor a természet megpillantotta őt, aki Isten alakjában egyesítve magában foglalta a hét Rektor szépségét és minden energiáját, akkor a természet szeretettel mosolygott, mert az ember csodaszép alakját és vonásait látta tükröződni a vízben, és látta az árnyékát a földön.

37. Az ember pedig, amikor a természet vizében tükröződni látta a szép alakot, mely annyira hasonlított reá, beleszeretett, és vele akart lakni. Ezt azonnal meg is tette, és az oktalan formában kezdett lakozni. Amikor pedig a természet befogadta szerelmesét, teljesen átölelte, eggyé lettek, mert vágyakozásuk tüze nagy volt.

38. A természet lényei közül ezért csakis az ember kétféle: a teste szerint halandó, míg az igazi emberlény halhatatlan.

39. Ámbár halhatatlan, és uralkodik minden dolgon, mégis a halandók sorsának van alávetve, mivel a végzet uralkodik rajta. Ámbár hazája a szférákat összekötő erőkőn felül van, ezekben az erőkben mégis rabszolga lett. Ámbár maga férfi-nő, mert a szintén férfi-nő-Atyából ered, s ámbár nem kell aludnia, mert a nem-alvó lényből ered, mégis az érzékek vágyai és az alvás győzedelmeskedtek felette.

40. Erre azt mondtam: Ó, bennem lévő Szellem, én is szeretem az Igét!

41. Erre Pimander: Megmondom neked a titkot, mely a mai napig rejtve volt. Amikor a természet egyesült az emberrel, csodát teremtett. Amint mondtam, az emberben megvolt mind a hét Rektor jellege tűzből és leheletből. A természet késlekedés nélkül hét embert alkotott a hét Rektor mintájára, egyenes tartású férfi-nőket.

42. Felkiáltottam: Ó, Pimander, forró kívánság keletkezett bennem, és nagyon szeretném hallani! Kérlek folytasd!

43. Mire Pimander azt mondta: Hallgass, mert még nem fejeztem be első magyarázatomat!

44. Hallgatok - válaszoltam.

45. Akkor jó. Az első hét ember teremtése ugyanis a következőképpen folyt le: a föld volt a sablon, a víz az élesztő elem, a tűz a kialakulási folyamatot érlelte, a természet az éterből kapta az élet lélegzetét, és elkészítette a testeket az ember mintájára.

46. Az életből és világosságból lévő ember így lett lélek és lelkület; az élet lélekké, a világosság lelkületté (szellem­lé­lek­ké) vált, és az érzéki világ minden lénye ebben az állapotban maradt a körforgás végéig és a fajták kezdetéig.

47. Most pedig figyeld, amit oly szívesen hallanál. Amikor ez a korszak teljesen befejeződött, Isten akarata elszakította a mindent egyesítő köteléket. Az állatokat, melyek eddig a pillanatig hímnősek voltak, az emberrel egyidejűleg két nemre osztották. Így lettek egyes állatok hímneműek, mások nőneműek. Akkor Isten kimondta a szent Igét: „Növe­ked­jetek, gyarapodjatok és sokasodjatok mind, akik te­remt­tettetek! Azok pedig, akiknek birtokában van a lelkület, ismerjék fel, hogy halhatatlanok, és tudják meg, hogy a halál oka a test szeretete és a földi eredetű dolgok szeretete!”

48. Amikor Isten kimondta ezt, akkor a gondviselés, a sors által és a szférák összekötő erejével kialakította az összekeveredést és bevezette a szaporodást: és minden lény szaporodott a fajtája szerint. Aki halhatatlan lénynek ismerte fel magát, azt mindenek közül kiválasztották, míg a vágy őrületéből keletkezett testet szeretők tovább bolyongnak a sötétségben, és a halál tapasztalatait kell átszenvedniük.

49. Mily szörnyű hibát követtek el azok - kiáltottam fel -, akik a tudatlanság állapotában vannak, hogy emiatt elveszítették a halhatatlanságot!

50. Úgy látom, nem gondolkoztál el a hallottakon. Nem arra kértelek-e mindenekelőtt, hogy figyelj?

51. Elgondolkozom - mondtam -, és már emlékszem is. Köszönöm.

52. Ha elgondolkoztál, akkor mondd meg nekem, miért érdemlik meg a pusztulást azok, akik a halálban vannak.

53. Mert a forrás, melyből a testük ered, az a sötétség, ami a nedves természetet alkotta; ez állította össze az érzéki világban a testeket, amelyekben a halál szomját oltja.

54. Ezt megértetted. De miért kerül a magát megismerő ember Istenhez, Isten Igéje szerint?

55. Mert - válaszoltam - minden dolog Atyja, akiből az ember született, világosság és élet.

56. Igen, világosság és élet, ez Isten, az Atya, akiből az ember született! Ha tehát tudod, hogy életből és világosságból eredsz, és ezekből az elemekből állsz, akkor vissza fogsz térni az élethez. Ezt mondta nekem Pimander.

57. Azt mondd meg még nekem, ó Lelkületem, hogyan fogok én bemenni az életbe? Mert Isten azt mondta, hogy az ember, aki rendelkezik a lelkülettel, önmagát ismerje meg. A lelkülettel tehát nem rendelkezik mindenki?

58. Vigyázz, hogy mit mondasz! Mert én, Pimander, a lelkület, azokhoz jövök, akik szentek és jók, tiszták és irgalmasok, vagyis az istenfélőkhöz. Jelenlétem lesz a segítségük, úgy hogy azonnal mindent felismernek. Szeretetükkel kedvesek lesznek az Atya előtt, és gyermeki ragaszkodással, dicsérettel és himnuszokkal köszönik meg, amivel tartoznak neki. Mielőtt pedig testüket átadják a halálnak (annak jár a test), megvetik az érzékeiket, melyeknek hatásait már nagyon is jól ismerik.

59. Igen, én, a lelkület, semmiképpen sem fogom hagyni, hogy a test hatásai, amelyek megtámadják őket, folytassák a befolyásukat: mert mint az ajtók őre, nem engedem majd be a gonosz és megszégyenítő tetteket, és a szentségtelen elképzeléseket távol tartom tőlük.

60. Távol maradok azonban a bolondoktól, a rosszaktól, a romlottaktól, az irigyektől, a kapzsiktól, a gyilkosoktól és istentelenektől. Ezeket a megtorló démonnak hagyom, mely aztán a tűz ostorával táncoltatja, az érzékeikbe hajszolja őket, ezzel még istentelenebb tettekre ösztönözvén, hogy még nagyobb legyen a büntetésük. Ezeknek az embereknek a vágyai ezért egyre nagyobb kielégülésre törekednek, és a sötétségben hagyják dühöngeni őket, anélkül, hogy megelégedhetnének. Ebben áll a szenvedésük, s ezáltal lobog az őket égető láng egyre magasabbra.

61. Ó, Lelkület, pontosan úgy tanítsz engem, ahogyan kívántam. Azt mondd meg még, hogyan alakul ki a felfelé vivő út!

62. Erre azt felelte Pimander: Először az anyagtest feloszlatási folyamatában ezt a testet alávetik a megváltozásnak, így az alakod nem lesz már észlelhető. Közönséges énedet, mely többé nem működik, átadod a démonnak; testi érzékeid visszatérnek eredetükhöz, annak részei lesznek, és újból egyesülnek azok tevékenységével, mialatt az ösztönök és vágyak visszatérnek az esztelen természethez.

63. Így emelkedik az ember felfelé a szférák összekötő erején át: az első körre ráhagyja a gyarapodás és csökkenés erejét; a másodiknak otthagyja a gonoszban való jártasságot és a tehetetlenné vált ravaszságot; a harmadiknak a kívánságok hatalmát-vesztett káprázatát; a negyedik körnek az uralkodni vágyás hiúságát, melyet már nem lehet kielégíteni; az ötödik körnek az istentelen elbizakodottságot és durva meggondolatlanságot: a hatodik körnek a gazdagsághoz vonzó, hatástalanná tett kötelékeket: a hetedik körnek otthagyja a szüntelenül csapdákat állító hazugságokat.

64. Ha aztán mindent levetett magáról, ami a szférák együttműködő erőiből eredt, akkor csupán a saját erejéből bemegy a nyolcadik természetbe, és minden ottartózkodóval énekli a himnuszokat az Atya dicséretére, és jelenlétének mindannyian együtt örülnek.

65. Ha pedig azokkal egyenlő lett, akkor más himnuszokat is hall Isten dicséretére, olyan erőktől, amelyek a nyolcadik természet fölött vannak. Akkor a helyes rendben felszállnak az Atyához, átadják magukat az erőknek, és sorban erőkké válva bemennek Istenbe. Mert ez a jó vége azoknak, akik a Gnózist, Isten ismeretét birtokolják: Istenné válnak.

66. Mit tétovázol? Miután mindent megkaptál tőlem, nem akarsz-e azokhoz menni, akik méltók erre, és vezetni őket, hogy közvetítéseddel az emberi nemet Isten megmenthesse?

67. Amikor ezt mondta Pimander, szemeim előtt elvegyült az erőkkel. Én pedig, akit erővel ruháztak fel, kioktattak a mindenség felől, és a magasztos látomás mibenlétéről, hálát adtam, és dicsértem minden dolog Atyját. Ezután elkezdtem hirdetni az embereknek az Istenre irányuló élet és a Gnózis szépségét:

68. „Ó, népek, emberek, akik a földből születtetek, és a bódulatnak, alvásnak és az istenismeret hiányának szolgáltattátok ki magatokat, józanodjatok ki és hagyjátok abba, ne fetrengjetek többé a romlás pocsolyájában, ti elvarázsoltak, akik az állatok álmát alusszátok!”

69. Amint ezt hallották, egyakarattal hozzám jöttek. És folytattam: „Ó, ti földtől születettek, miért adtátok magatokat a halálnak, holott hatalmatokban állna a halhatatlansághoz tartozni! Térjetek meg, ti, akik a káprázatban jártok és a tudatlanságot választottátok vezetőnek! Szabadítsátok meg magatokat a sötét fénytől, és részesüljetek a halhatatlanságban azzal, hogy mindörökre elbúcsúztok a romlástól!”

70. Néhányan kigúnyoltak engem, és elmentek, mert a halál útján jártak. Mások azonban térdre vetették magukat előttem, és oktatásért könyörögtek. Felemeltem őket, és az emberi nem egyik vezetője lettem, megtanítván őket arra, hogyan menekülhetnek meg. Beléjük plántáltam a bölcsesség Igéit, és a halhatatlanság vizével itattam meg őket.

71. Amikor este lett, és a Nap világossága csaknem eltűnt, felhívtam őket, hogy adjanak hálát Istennek. Miután ezt megtették, mind visszatértek tűzhelyeikhez.

72. Én pedig beleírtam magamba Pimander jótettét. Amikor az teljesen eltöltött engem, a legnagyobb öröm árasztott el. Mert a test alvása a lélek ébersége, a szemek behunyása az igazi látás, a hallgatás a jóval való terhesség és az Igének az üdv tetteivé való kihordása lett. Mindez pedig azért jött el rám, mert Pimandertől, lelkületemtől, a magától lévő

lénytől megkaptam a kezdet Igéjét.

Így vagyok tele az igazság isteni lélegzetével. Ezért egész lelkemmel és teljes erőmből dicsérem Istent, az Atyát:

73. Szent az Isten, minden dolog Atyja.

Szent az Isten, akinek akaratát a saját erői hajtják végre.

Szent az Isten, aki azt akarja,

hogy az övéi megismerjék: és megismerik.

Szent vagy, aki az Igével mindent létrehoztál.

Szent vagy, akinek képe a mindenség, a természet lett.

Szent vagy, akit nem a természet alkotott.

Szent vagy, minden hatalomnál hatalmasabb.

Szent vagy, mindennél remekebb.

Szent vagy, minden dicséretre méltót felülmúlsz.

Fogadd el a tiszta áldozatot, amit az Ige keltett a lelkemben és a szívemben, melyek Hozzád fordulnak, ó kimondhatatlan, ó megnevezhetetlen, akinek nevét csak a csend képes kijelenteni.

Hallgass meg, aki azt kérem, hogy soha se legyek elválasztva a Gnózistól, az igazi ismerettől, mely legbelsőbb lényem tulajdonsága.

Hajolj le hozzám, és tölts el az erőddel; ezzel a kegyelemmel elviszem a világosságot emberi nemem minden tagjának, aki tudatlanságban él; a testvéreimnek, a fiaidnak. Igen, hiszem és a véremmel tanúskodom: az élethez és a világossághoz megyek.

Dicsértessél, ó Atya, alkotásod, az ember Veled akarja szentté tenni, amihez megadtál neki minden hatalmat."