A Halál finom ujjú szerető.Végigcirógatja tested, és húz magához. Ahogy hozzád ér, kezetek egymásba kulcsolódik, és kapaszkodsz belé. Repülésetek olyan boldog ölelkezés, mint a világ teremtése és a hajnali párában összebújó kismacskák egymást melegítése.

-Téged vártalak? -kérdezed

-Téged vártalak-mondja ő.

-Nem ilyennek képzeltelek-mondod te

-Én ilyennek álmodtalak-válaszolja ő

-Fényes vagy, ragyogóbb vagy, minden szépséges napomnál, amit éltem!-kiáltasz fel

-A Te Fényességed, vagyok, a Te Ragyogásod-mosolyog ő

- Nem hittem benned-szomorodsz el

-Én pedig benned hittem-néz a szemedbe.

-De hiszen nem mehetek veled, ember vagyok.

-Mert ember vagy, ezért jöhetsz velem.

-Lehetetlen, hogy veled röpüljek!

-Akkor el kell, hogy engedjelek.

-Ne, várj még egy kicsit, jó veled repülnöm, olyan, mint gyermekkori álmaim. Ezekben szabadon szállhattam, nem volt akadály a testem, nem volt akadály a testem súlya, fáradtság, szomorúság.Mindent láttam álmaimban, egész voltam. Külön mindentől, mégis mindennel ugyanaz a szerelem.

-KI voltál te? A test, ami az ágyban feküdt, vagy aki az, aki könnyedén legyőzte a magasságot és a mélységet, egyaránt volt fent és lent?

-Én az voltam, aki röpült! Mindig röpülni vágytam!

-Az álmod teljesült. Te vagy, akinek a szárnyai széthasítják az Ég határait.

-Én vagyok!

-Én vagyok.