I.

Még szertelen az ember-
szellem nélkül
a szerelem
szemtelen,
és kísért csak,
nem figyel.

II.

Az éretlen gyümölcsöt bemárthatják bármilyen édes szirupba, attól még nem lesz önmagában édesebb. Azok az érlelő folyamatok, tapasztalatok, amelyek teltté, egésszé teszik, zamatát megadják,  mindenképpen meg kell, hogy történjenek-e nélkül nincsen út, kihagyhatatlan.
Az érési folyamat, amely azokat az erőket rendezi, amelyekből vagyunk teszi egyáltalán lehetővé, hogy egy utat bejárhassunk. A tapasztalat, az intuíció és az értelem, a tudatosság egymást feltételezik , külön-külön  tévútra vezetnek.
Inkább beszélhetnénk felismerésről,bármi is legyen a neve , akár megvilágosodás, , mint egyszerű sejtésről-az azoknak a bálványa, akik kívül keresik az istent, vagy jézust, vagy , mittomén, nevezzék is akárhogy el, és mindig jellemzője az az úgynevezett minden más lehetőséget kizáró bigott kizárólagosság, lezárt végesség, amely minden más lehetőség fölött valónak hiszi magát-és aki nem, az eretnek, vagy besúgó, vagy háruló, vagy bármi trendi karantén-nos az ilyen jól használható kategorikus dogmáktól való elszakadás jelenti igazándiból a semmibe ugrást-legyen az egyszerű hétköznapi megrögzöttség, vagy magasztos hitnek vélt "ebben jól érzem magam".
Történnek balesetek, félérértések, amelyek végzetesek lehetnek egy olyan embernek, aki éppenséggel nem tud elszakadni a tekintélyelvűségtől, úgynevezett tuti jóslatoktól , és elsősorban saját magától-a kiábrándulás és a csalódottság vezethet öngyilkossághoz, de az is, ha nem merünk lépni, amely igenis nehéz a létünket fenntartó gyújtópontoktól távolodva, és a középpont felé közeledve-ez okozhat olyan feszültséget, amelyben a akár pár inkarnáción keresztül is vergődhetünk egy zavaros létállapotban, mindenféle igazságokért küzdvelénke, fölemelkedve, és elbukva, ám ez nudli, ahhoz képest, hogy hurik fogják körberajongani a hetedik paradicsomban, amint ezen keresztülvergődik valaki.
El kell felejtenem magam, hatálytalanítani kell-ami kötelék, megkövesedett lélekbaj, rossz szokás, bigottság, átok-
és egy álom által elvégezni mind a szív keservét, a test eredendő bántalmait
Ja, igen-biztosan hazugság az az idea, amely kész , tuti üdvözülést kínál. Ezek a jellemzően konzumvallások, feltételezik a tömegességet, a közös megváltót és a közös ellenséget.
Az, amely feltételezhetően a valóság felé nyit utat, abszolút tevékeny, teljes embert kívánó magatartást feltételez, és abszolút éberséget a végig.
Avagy sírig tartsd a pofád!

III.

Bennem annyi féle igazság kavarog, tökéletesen ellentétes világnézetek, elvek, etikák, hogy néha magam sem tudom azt, hogy bolond vagyok e, vagy csak ennyire gyarló.Hol erre dőlök, hol arra, mind a két felem súlyos, és mindig máshonnan hallok igazat.
De ez a sok igazság egy gyökérből ered-magamból.
Jobban mondva, minden igazságot megéltem már, amit megélhettem.
De ami nem igazság, azt még nem.

Az Igazságot

IV.

Amint omoltam össze magamra maradtan
láttam lebegni egy palackot a habzó vízen.
Hullámok dobálták könnyedén a törékeny üveget,
mely, pecséttel lezárva kis tekercset zárt magába.
Egészen addig, míg mohón kaptam utána, és kisza-
badították ujjaim csillogó rejtekéből a kis
üzenetet, hogy utána tébolyultan üvöltsem szavait
"Ha segítség kell, üzenj bátran! Azonnal megyek!"