"Bevallom, keserűséggel tölt el, hogy mégsem tudom időbeli logikai sorrendbe tenni Shakespeare műveit, pedig azoknak úgy  illene következni a misztériumok rendjében.
Ó, kizökkent idő !... Nem kell, hogy lineáris függvényben értelmezzük a negyedik dimenziót végre, hanem esetleg spirális ciklikusságban, vagy gömbként,  tóruszként, amiben az események egyszerre vannak jelen, és csak, mint személy érzékelek egymásutániságot, ha valamely irányba elindulok. 
Ám a lehetőségek száma végtelen.
Valami megmagyarázhatatlan zavar ott feszül mindig, hogy értelemmel magyarázni nem lehet, mert mindaddig, amíg így próbálkozom, könyvet írok róluk, ó, én tudatlan, nem élem meg azokat.
Hagyom a dagadt könyveket másra!
Egyben biztos vagyok.
Minden arcban ott rezdül a megismerés lehetősége és válik gonosszá, azaz megdermedt pillanattá, ahogy meghaladod azt utadon. Ne félj hát, akit imádtál ragyogó szentként most calibanként mocskolja össze a valóságod.
Teremtményeid, hogy utad járod,korszakok óta kísérnek.
 Ám te mégis semmi más nem vagy, csak üres templom"
Hoszai Macuo