Fülemben, édes, a szőr rezeg.
Kunkorod itt lent,
mint fent  szupermasszív végünk körül a Perseus,
Cygnus és a Carina.
Ragyogó jelenlétünk a mindenségnél nehezebb halál
körül táncol. Ott lüktet kezdetünk, pörgeti galaxisunk,
úgy kerül körbe az milliárd éveket, mint árva kölyök
kezében a húszfilléres forgó.
Magnetikusabb vagy, mint a körénk görbülő idő.
Mindkettőnk
szívében ugyanaz a gombostű döfte át
az atman bogár rovátkolt páncélzatát.
Sárguló öröklétünk spirituszában egy kósza
buborékba zárva forog tovább majd,
mint a hajnalba szökő virágillat, így bezárva az
egész világ.