Szerelmes vagyok.
Végtelen hittel, mint Tartuffe, minden erényen és aljasságon túl.
Orromon cvikker csillog. Maradék tolvaj ösztönöm, amely kicsiségében is nagyszerű, mindent akar.
Köpenyem, ugyan eltakarja löttyedt testemet, és a lelket, amely megbújik
a bőr redőiben, gomba, ekcéma, szerelmes csókok le  nem mosott váladéka között,
Mosolyom homlokodra költözött.
Istennek hála nem leszek  kozmikus erőkkel föltuningolt szellemi dög. A kis szenyó, aki blokkolja evolúcióm, kivetülhet még szakrális centrumot játszva, én azonban ott vagyok mindenütt.
Határtalan,mint kutyám teste, nincsen körbezárva életem.
Végtelen időmben limonádém szürcsölöm, buborék abban minden lehetőség, ízlelve szétpukkan, csiklandozva torkomat. Az időtlenségbe burkolt halottak, akik statisztálnak az édeni szlömben, reszketve dugják lábukat világom partjukat nyaldosó hullámaiba, és táncolnak vissza bénán. Üdvösségük tora minden törvény, amit orruk alá bök apuka.
Én azonban más vagyok, a teremtő ördög, aki együtt viháncol a vizek és fák tündéreivel, és levethetem akárhány bőröm, mindből új alakom születik.
Enyém ez a világ, amely vár téged, nem kerget religióba bukott szende báránykát, aki megtérne, vagy vissza.Hagyd meghalni háziurad, és kövesd a nyulat! Minden porcikája e helynek újabb üreg, átjáró, ahol aki jól él, mulat.