1.

Amint megérkezem, továbblépek.
A jövő csak mint a pilla rezdül.
A hegek az út, a  térkép a lélek.
Megoldást  talál, aki nem menekül.
Gyámoltalan vagyok, árva, hitetlen,
létembe körbezártan élek,de  nem félek.

2.
A kanapén odafordul az ima, ahova akarod,
fejed alatt gyűrődik a karod. Amíg
kint villámlik tompa órákba fagyottan,
dördül az ég,megremeg az ablakod.
Éberséged bársony temető.
A  toporgó caligátok  alatt
egymáson csikordul a  kő és az idő.

3.
Rókatündér pördül, sóhajodra hajlik.
Ledér cafka, szoknyája alatt
matat,  ott nem kacat bondorodik.
Megcsókol az édes démon, azután
ravaszul az orrodba harap. 
Combja közé csavarodik hét világ
sodra, ahol együvé nő mindenik,
ottan  tátong az égi lik.
Pinájának  fodra, mint a hab,
simogatja bajuszodat,

4.

Míg szemed habók álomba bandzsul,
és a miatyánk füttyös kuplévá halandzsul,
hálózsákodba épp hogy belepöndörül az ég-
és te sem szorulhatsz jobban önmagadhoz.
A cipzár lezárja bőröd akkordjait.
Plexusokba gabalyodik minden mondatod.
Huzatos a hajnal ott, ahol ember
embert nem ölelhet.

5.
Normál "á" hang sugara lelköd-
Kölköd elfelejt, hogy megtalálja önmagát-
nyolc éppen az, hol két egész
mindenség találkozik.
Ezért neveli az ember életét többnek
mindig, mint ami
eddig fölfedezte ellentétében saját sorát.