Hol nincsen otthonom, se hazám, ott parázslik a mindenütt, vagyokegy helyen,lélekké forr a lélegzetem.Ugat a forróság.Várom a kétezer esztendőmet, hogy teljen, mint a legendák, vagy a délutáni tea ideje,a fenn és a lenn mágnese között lebegve,ugyanabban a kötetben.  

Üres TérKöztesen, mint a kamasz álma leányvécé ajtajára lesve,reszketek a csillagok között, szerelmemre emlékezvemikor ő megrázkódott és én  puha ölébe feledkeztem, szakadt ágyunk sub rosabalabammbala,a gyönge ágyikó gerendája picurkát recsegett, én fröcsögtem, a…