Hol nincsen otthonom, se hazám, ott parázslik a mindenütt, vagyok
egy helyen,lélekké forr a lélegzetem.
Ugat a forróság.
Várom a kétezer esztendőmet, hogy teljen, mint a legendák, vagy a délutáni tea ideje,
a fenn és a lenn mágnese között lebegve,
ugyanabban a kötetben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.