fél kilence lőtt hét perccel nedvedzik

a homlokomon kereszt(ö)l,a nyefegő har-madik szem,

Zi tazünget, szeret,  és a tarkómat propeller hűti.
Alant a kis bantusztáni számolja perceim.
Meddle full album, közben  transzizékálom a

nyirokmirigyeket, irigy is rám Satana El.
Úgy döntöttem tehát, hogy gazember leszek.
Ezért verseket írok, és minden harmadik mondatomban
leírom majd, mennyire nagyra értékelem én, kérem, a gnosztikus

szeretetet. Gonosz, de praktikus ez az eszme, így lesz nevem milljom

plakátra festve, és ha majd csorduló verejtékem üvegcsékbe gyűjti leszámolóm, a rólam beszámolók, az elszámolók és a felszámolók, lesz miért nevetnem, íme, cseppjeim mindenike kincs!
Mocaccinora vágyom szüntelen, ha lehet, kérem, írja fel a címemet!
Parsival beint a bőgicsélő halászkirálynak, aki könnyektől szürke zsebkendőjével int, ha menni akar, hát menjen, de hagyjon engemet,
a szökőkút köveire csapódik sorsaink gyöngye, ott üldögél köztük és furulyáz a Senkise Kölke, aki soha nem támad fel, mindig csak van.
Nem hazudik másolandó meséket.

Senkise, nincsen lova, aranya, de van neki mindene.

Zsebén a folt a Messier 64/Ngc4826,

senkire nem hat, de mindenki az ő lélegzete.
Nincsen sohase.

Se középen, se szélül, irányra nem tart, sem tanácsot, sem engedélyt nem kér, ha röpül, röpül,. és vele minden szó szakadék, amelybe zuhan, így teremt minden halálból örök létet,  nem vonz és nem taszít, mégis

köldöke- a világ gyökere.
Nem megmondtam?
Ha meghalsz háborúdban és békédben ő lesz, aki megjegyzi a neved.
Kit érdekelne hát a világ, amely különválasztja a halált az élettől, és megvet nincstelent, ki jóllakik a gyümölcsfák árnyékában?