workingoltam álló nap, sötétben ébredek, és sötétben nyugszom el. Lábamon összekucorodtak az erek, masszírozza végtelen szereteted, míg ázott bakancsomban lótok igazságom után. Ronggyá foszolva a hulló hó súlya alatt a heti kötelező igazságcsomag,témákba bontva vigyáz ránk az atyai bölcsesség, bulvárba mászva le, hol nemzet süllyed el, és egy finom arc, amiből oly édes dolog volt nyalnom szavakat és csókot, no, meg a szokásos hitet,  elsüllyedt azok közé a fáradt csillagok közé, akik tündökölnek, de gyöngék megtartani, csak névtelen és sóvárogva olvadnak el, és nem tudom, mit higgyek szabad államot vagy szabad jegybankot,ahol nincsen mit választani, ott zsarnokság van, szabadság ott, ahol már nem kell döntenem kötelező alternatívák közül ,hagyjanak engemet békibe!a jégkristályokon himbálódzik fekete lovam, bürrög motorom dohogva, dagadt buszok, kamionok és különböző méretű történelmi távlatok között keringek, bolyongok, semmit sem adok, csak elveszek, ez szerelem, és nem szeretet, felfedem nevem és lehentergem kabátom a hóban,

a viháncoló ében féreg

nyüszítve kotor kerekével tehetetlen,  én magam a sziporkázó porban angyalszárnyat verdesek, és csak lesek, talán ott leszel, ahová

sugárzik fagyott szememből az élet.