-Cciccanyúúúl!
Berzenghy József utcapörsenés alig bírt magával. Az újságosbódénak támaszkodva, az embereket nézte sorba, a hajnali villamos úgy zörgött, mintha az utolsó útja ellen hadakozna.
Csepergett.
Egy szimplán bonyolult mozdulatsorral sikerült kibogóznia lábait egymásból. Dorkóján megdermedt esőcsöppek foltja. Zöld mentősgatyójába türte öklét, markolászta a zsebkendőjét. Bokáig érő vastag kabátjára fekete műbőrjelvényen izmos leninakt, alatta: "Buli van " felirat.
Lassan settenkedett a megálló felé, reszketett a szája az izgalomtól, hogy ne szalassza el.
Még nem, még nem jöhet a busz!
Látni akarta a nő arcát!
Megkérem a kezét!- meteorként csapódott az ötlet macskaeledel állagú agyállománya kellős közepébe, mintegy a koronacsakrán keresztül, bele a trutyiba a dekkek, szentkönyvek, összetört poharak, gyerekképek, vastag combok, kitépett almafák, üdvrevágyás és nemzetsors fölkavart kulimászába.  Sikoltva rebbentek szét a bamba agysejtek, Menekültek a  vetítővásznon elől.Ott  lesték eddig a világ történéseit, amiben Berzenghy sem alanyként, sem tárgyként, állítmányként pedig abszolúte nem vett már részt.
Ott toporgott maga a megtestesült Szent Grál, ősanyagának izgalmas befogadója. Drapp szoknyában és bordó harisnyában. Mecsoda borzalmasan guszta lábszár villan ama puha szoknya és a fekete csizma között!  Íze, mint az érett paradicsom. Az Édenből, természetesen.
Berzenghy kibökte a nyelvét nagy igyekezetében. Sárga szemeiből csorgott a mászkos könny. Megbotlott a fornettiárus pultjának vaslábában. Négykézláb igyekezett tovább, beletenyerelt egy jókora darab kutyaszarba. Összefröcskölt menetjegyek, elhajigált hivataloslevél értesítők, fehér és telemázolt újságoldalak,  térképfecnik között araszolt tovább.

Nem jött a busz. A hölgy kicsit türelmetlen volt. Szeretett volna előbb beérni az iskolába. Volt éppen elég elrendezni valója az órák előtt. Utolsó éveiből szinte nem emlékezett másra, mint arra a hitre,  fontos még a szívében annak gondolata, hogy amit továbbadhatott átadta, és kiüresedve kész megint az újabb tanítás befogadására. Nem érdekelte a mocsok, a bűz, a körülötte ragasztószagba ájult förtelmes alakok. A buszmegálló orkpokolba süllyedt meghatározhatatlan entitású szerves állagú halmazok utolsó állomáshelye volt. Az egyik lassan, amőbaként folyt felé. Ki tudja mennyi idős? Meghatározhatatlan korú rémalak, de ez már tíz évesen is halott volt.
Sorsa sodorta elé ezeket a ráncos lélekkel született meddő torzókat. Ők, akik már gyerekként is már rabon, eleve romlásra rendelten, csordába verődve bámultak rá az osztály padjaiban szuszorogva. Aztán testük felnőtt. Simogatta őket, pátyolgatta, nyugtatgatta. Tudta, hogy szeretetnél többet nem adhat nekik, nem veheti vállára mindenikük keresztjét.

Berzenghy József gügyögött magában. Csönded vagyok, azt gügyögte, prüntyögte. Sikerült megkapaszkodnia a szavakban, ezekre mászott rá, olyan reménykedve, mint a haldokló, aki a lepedőbe kapaszkodik, mielőtt útnak indulna.

"E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér. "

Félig a Föld felé gémberedve, oldalt az Égre sandítva megkerülte a nőt,körbevette büdös hiábavalóságával, és az úttest fölé kinyújtva felsőtestét belebámult  Zimonyi Mária arcába.
Merő madárcsicserré és fütyögéssé varázsolódott a virradat.

A révületből az a lángoló vörös szempár ébresztette fel. Az undor és a szánalom kavargott szívében. Hányingere támadt a rothadt fekélyszagtól. Hátrébb tántorodott volna, de ebben a pillanatban berebbent a megállóba a busz. Riadtan lépett föl, és az első szabad ülésre lezökkent. Igyekezett lassítani a lélegzését, várt, csendet parancsolt a gondolatainak. Lehunyta a szemét, és egyre szabadabban, nyugodtabban vette a levegőt. Elmerült a csendben, önmagában, jó volt lenni. Hosszú, finom ujjait összefonta a hasán, mint amikor áldott állapotban volt, és mesét sugdosott a táguló pocakban helyet követelő porontynak.
Jó volt lenni, újra várni, tovább menni.

József elaludt a járdaszegélyen, mellette elszaladtak az autók, a kutyák, és a percekbe öltözött halál.