Te, aki a vastraverzen  ringatod a tested, ha zöld illatú magány lobban szívedben, és combod közé szorítod a kevély, kanos, letepert Budapestet, felnyögnek a hidak,és az utcákra festett életek megnyitott, vérző testedben.Ó, te, a lélektelenül  pompázó Sötét Isten,…

Itt ne sírj! Ami voltam, már nemvagyok, lehet, de Minden lettem.