Tölgyfa hordómban forr az anyag, körülötte döng az ósdi pince, a világéjszaká-
ba vájt boltozat , mint a lehulló vakolat pora, párolognak a messzi csillagok.
Pezseg az idő, dobálja föl a savót, sót, sarat.Fák között, a gyökerek között nyugszik a szó,
érik,…