Hölgyem!
Te vasköltemény!
Isteni íveden hatolok át minden este, két világ partja között. Fáradtan, mint az állatok, akik erdőtűz után kerestek új vadászterületet, és küzdöttek véres agyarral, megtépett bundával, morogva, marva még azt is agyon, akit szeretnek, hogy maradjon a koncból, úgy féltem…