Mint a felmosórongy piszka, szürke esztázisba omlik a Nészínház utca, szívemben mégis ragyog négy nap üdve, mikor ölelt a szerelem kék szobában a puha ágyon. Rámkapaszkodott, és csacsogta mézes bölcsességét, míg hittem végre Istenben és magamban, no meg hogy a kettő végül…