Kinek mondhatnám el, mi bántott hazafelé menet?

1

Nem választottam, és nem

vá-

lasztottak.

A diófa asztalkán, szemfestékem pora, lábam között egész boglya,

várom

válaszod.
Animaként összezárom térdemet, búsan bolydul

föl bennem, hogy szerettem

azt, amit nem lehet.

Kurva vagyok.

Lelkem tüzes kanca.

Várom csődöröm,

kendőm redőiben hullámzanak napjaim.

Lenn, lenn, lenn...

mint fönn.

2.

A padon a kastély előtt, hol a kutyámmal jártunk nap, mint nap, este felé, a Dunától nem messze, gyakorta ücsörögtünk. Ma  szerelmemmel beszélgettem ,az ócska telefon mindig szétesik a kezemben, és órákon át ittam szavait, miközben a fák lombjait fürkésztem. Mellettem a kutya pihegett, elterülve a hűvös kavicsokon.
Amikor lényegtelenné válik a lélek, aki vagy, csak téma lehetsz, amiről beszélni kell....

sietek, vendégeket várok vacsorára.

3.

Abraxas a Kátoly körúton slattyogott, és egy százast dobott a Vad szerelmem kántálásában széttárt lélek egében táncoló zenésznek. Majd kocsijára pattanva elsuhogott

a Nap villámok szabdalta testén is túl.